A római birodalomban 3 harcoló "katonafajta" létezett: -legionariusok

                                                                               -tengerészgyalogosok

                                                                               -auxiliaris katonák

 

A Légiók szervezete: Minden Legio nagyjából ötezer-ötszáz katonából állt. Az alapvető alakulat, a centuria nyolcvan emberét egy centurio és a helyetteseként szolgáló optio vezette. A centuriát nyolcfős szakaszokra osztották, melynek tagjai osztoztak a barakkok egy-egy helyiségén, illetve a hadjáratok idején egy sátorban laktak. Hat centuria alkotott egy cohorsot, és tíz cohors tett ki egy Legiót, melyben az első cohors létszáma duplája volt a többinek. Minedn legióhoz tartozott egy felderítőként és hírvivőként szolgáló lovasalakulat is, melynek százhúsz katonáját négy osztagba osztották.

A legio főbb rendfokozatai -fentről lefelé hladva- a következők voltak:

-A legatus arisztokrata származású volt, és általában a harmincas évei közepén járt. A legatus öt évig vezette a legiót, remélve, hogy hírnevet szerezhet magának, amit aztán felhasználhat politikai karrierjéhez.

 

-A tábori praefectus ősz veterán volt, aki korábban a legio rangidős centuriójaként szolgált. Ez a rang jelentette a hivatásos katonák karrierjének betetőződését. Széles körű tapasztalatokkal rendelkezett, nagy megbecsülés övezte, és ő vezette a legiót a legatus távollétében, vagy ha az nem tudta ellátni a feladatát.

 

-Törzstisztként hat tribunus szolgált. Ők rendszerint a húszas éveik elején jártak, és azért szolgáltak a hadseregben, hogy adminisztratív tapasztalatokat szerezzenek, mielőtt alacsonyabb tisztséget vállalnának a civil közigazgatásban. A rangidős tribunus azonban más volt.Ő magas politikai tisztéseg, illetve a legio parancsnoki tisztségét szándékozott megszerezni.

 

-A legio fegyelméért és harckészültségéért hatvan centurio volt felelős.Őket gondosan, parancsnoki képességeik és harckészségük alapján válogatták ki.Veszteségeik aránya rendszerint sokkalta nagyobb volt, mint az összes többi rendfokozatba tartozó katonáké.A rangidős centurio az első cohors első centuriáját vezette, magas kitüntetéseket viselt, és személyét nagy tisztelet övezte.

 

-A lovasosztagokat négy decurio vezette abban a reményben, hogy megkapják az auxiliaris lovasalakulat parancsnoki tisztségét.

 

-Minden egyes centuriót egy optio segitett, aki a helyetteseként szolgált, és kisebb paranccsnoki feladatokat látott el. Az optiók általában arra vártak, hogy megüresedjen egy-egy centuriói poszt.

 

-Az optiók alatt a legionariusok álltak, akik vállalták a 25 évnyi szolgálati időt. Ahhoz, hogy valaki beléphessen a legióba, elméletileg római állampolgárnak kellett lennie, ám az újoncok fokozatosan egyre inkább a helyi lakosságból érkeztek, és sorozáskor megkapták a római állampolgárságot.

 

Az auxilia alá tartozó katonák nem római állampolgárúak voltak, és ha letelt a 25 évnyi szolgálati idejük akkor kaphatták meg a római állampolgárságot.Az auxiliaris cohorsokba nagyjából 20.000 főnyi katona tartozott.

 

Felszerelés: minden legionarius a következő felszerelési tárgyakat kapta a kiképzért követően:

                             -gall sisak(galea)+a nyakvédő: vasből készült és külön védelmet biztosított a nyak számára

                             -fémlemezes páncél(lorica segmentata): szintén vasből készült, és bronzcsatokkal volt ellátva

                             -kard(gladius): kb. 50 cm hosszúságú szúrásra alkalmas fegyver volt

                             -tőr(pugio): kb. 20-25 cm-es szúrófegyver volt közelharchoz

                             -öv: itt tartották a kardot és a tőrt de egy fémbombokból készült ágyékvédő is lógott az elején

                             -tunica: rövid gyapjuöltözet volt, hasonlított a szoknyához

                             -saru: bőrböl készült acélszegecses lábbeli, hosszú menetelésre kíválóan alkalmas volt

                             -lándzsa(lancea): döfésre használt hajítófegyver volt

                             -dárda(pilum): arrra tervezték, hogy átszúrja a páncélt és becsapódáskor meggörbüljön vagy eltörjön